2012. április 30., hétfő

A Szent Korona 150 éves rejtélye 2.rész

Az épülő Lánchíd nem volt még teljesen készen, az egyik hídfőnél mély gödör  tátongott, amelyen "csak palló voltak lerakva az ágyúk átszállítására, az átkelés nagyon veszélyes volt. A főváros kiürítése megkezdődött: mindenfelé vonuló katonaság és menekülő civilek. Bónis Kossuthoz küldte a feleségét segítségért. Egy tiszt megszólította , erre az asszony  felmutatta a férje írását, hogy a korona veszélyben forog. Az öreg tiszt szalutált , a többi katona példáját követte, a katonák kétoldalt támasztották. Végül baj nélkül átértek a hídon. A Szent Korona volt a Lánchíd első utasa./Az első, aki átment rajta,Haynau volt1849.november 20-án./





Bónis a pályaudvarra hajtatott, az induló vonat egyik kocsiját lefoglaltatta, abban utazott a koronázási láda és az őrség./A korona ládáját szállító kocsit Pesten hagyták, a Kölbel kocsigyártó raktárában egy Budáról jövő bomba zúzta szét/ Bónis Sámuelné írta le a koronázási láda Debrecenben  szállításának körülményeit. " Midőn a vonat indulófélben volt a nagy sürgés-forgás  közepette egy úri ember férjemnek azt súgta: "Uram, innen kétfelé vezet az út , egy Vácra, a másik Szolnokra.Ha az úr reá áll, Vácon szép százezreket nyerhetne."Erre férjem zsebéből egy pisztolyt húzván elő azt mondá."Ha a vonat nem Szolnok felé indul, a golyó, biztosítom,találni fog." ."Uram, csak tréfavolt!" Férjem felelete volt:"Én is tréfából gránátosokat rendelek az úr mellé,akik az indulást szemmel tartják."Ekkor az ismeretlen tréfára fordította a szót,"de később kiderült, hogy megbízása volt az ellentáborból." A vasútvonal még csak Szolnokig volt megépítve, így szekeret béreltek.Az egyik mendemonda szerint a koronát Bónis felesége a krinolinja alatt csempészte ki Budáról,a másik szerint Bónis Szolnok után óvatosságból fejére tette a koronát,föléje báránybőrsüveget húzott. A koronázási ládát szekérrel vitték Debrecenben,ahol Bónis magának Kossuthnak adta át a városházán. Bónis Sámuelné 1880-ban megcáfolta a "Hon" lapjain a mendemondákat.


A Szent Korona Abonyban

A 150 éves hagyomány szerint amikor Kossuth menekült Pestről,magával hozta Abonyba a Szent Koronát és Ruttkay sír közelébe ásta el. A sírkövön lévő nyílvessző jelezte a hely irányát. A legenda az abonyi patrícius családok körében élt sokáig, Szúcs Margit tanítónő távolabbi rokonságának ismerőseitől hallott róla. Egy idős tanár levelében olvasható.


"Kossuth Lajos,aki nővéréhez, Ruttkayné Kossuth Lujzához gyakran lejárt Abonyba látogatóba, utolsó látogatását akkor tette, amikor a királyi koronát 1848 decemberében Pest-Budáról menekíteni kellett. A Koronát ekkor- a kormány Debrecenben  költözésekor- jónak látta ideiglenesen Abonyban rejteni el,és ezért egy éjszaka az abonyi csöndes református temetőben Ruttkay  család temetkező helye közelében gondosan kiválasztott helyre ásta el.Innen vitték később Orsovára. Az elrejtés helyét az akkor Ruttkay síron vagy síremléken készítet igen pontos műszaki jelzéssel tüntették fel,melynek jelentőségét csak a titokba avatott,Kossuthoz legközelebb állók ismerték. A jelzésnek eredetije vagy inkább utódja az a Ruttkay-sírbolton látható, kőbe vésett rajzolat,amelyen szabályos körön balról jobbra vízszintesen áthaladó nyílvesszőt ábrázol.
Állítólag ez a jelzés/vagy ennek eredetije/ műszaki pontossággal határozta meg a korona ideiglenes nyugvóhelyének nemcsak az irányát,hanem a sírbolttól való távolságát is."


A történelmi leírás és az abonyi hagyomány között eltérés van. Kövessük tovább a Korona útját!


Folytatás következik.....


Forrás:Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv

2012. április 29., vasárnap

A Szent Korona 150 éves rejtélye

1848. december 2-án V.Ferdinándot államcsínnyel lemondatták, a trónra öccse 18 éves fiát, Ferenc Józsefet léptették. Az új uralkodó kiáltványában tudatta trónra lépését az örökös tartományokkal és Magyarországgal. A magyar országgyűlés azonban nem ismerte el királynak:

"Miután a magyar királyság kétoldalú kötésen alapszik, melynek egyik sarkalatos oldala az , hogy törvényes királynak csak az tekinthető, ki a nemzettel országgyűlési egyezkedés útján koronázási egyességlevelet kötött, az ország alkotmányára, jogaira, törvényeire megesküdött, s ezen eskü következtében Szent István koronájával megkoronáztatott.... az országgyűlés  ezennel kinyilatkoztatja, hogy az országgyűlés híre s megegyezése nélkül a magyar királyi szék birtokával senki egyoldalúlag nem rendelkezhetik."

A bécsi udvar fegyverrel válaszolt. December 13-án Windischgraetz herceg császári tábornagy mintegy 42 ezer emberrel átlépte a magyar határt. Görgey Artúr 25ezres honvédseregével kitért az ütközet elől, és hátrált, szabadon hagyva Pest-Budát.December 30-án az országgyűlés elhatározta a főváros kiürítését.
Ugyanaznap Kossuth Lajos ,  Honvédelmi Bizottmány elnöke nyílt rendeletet intézett Bónis Sámuel képviselőhöz, amelyben megbízta őt, hogy mint országos biztos, a Koronát vegye át, és vigye Debrecenben, ahová a kormány is költözik.
"Az ellenség közeledvén a főváros felé, s a csatáknak kimenetele Isten kezében lévén, a kormány kötelességének tartja a koronát minden esetre biztosítani. Ennélfogva képviselő úr ezennel kirendeltetik, s kötelességévé téteik Ürményi Ferenc koronaőr őexellenciáját azonnal felszólítani, hogy az országos biztos úrral együtt s egyetértőleg az ország szent koronáját s egyéb koronázási insigniáit /jelvényeit/ azonnal a koronaőrségből még itt lévő legénység őrizete mellett egyelőre Debrecenben, azután pedig oda , ahová országos biztos úr tanácsosnak látandja, elszállíttatni. Ha nevezett koronaőr nyomban országos biztos úrral a korona elszállítását nem kísérhetné, ezen esetben kötelességévé téteik országos biztos úrnak, azt koronaőr őexcellenciája nélkül is nyomban egyedül elszállítani."
Bónis Sámuel  - jómódú szabolcsi nemes, Kossuth régi fegyvertársa, a 48-as igazságügy-minisztérium osztályvezetője, Szabolcs megye képviselője - budai lakásáról azonnal a várba ment Ürményi Ferenc koronaőrhöz, hogy hozzájárulását megszerezze. Ürményi, aki 1843 óta viselte a koronaőri méltóságot, ekkor 68 éves öregúr volt, egy percig sem tiltakozott, átadta a kulcsokat.
Bónis befogatott üveges hintajába, a koronaőrség huszonnégy katonáját feleskette, "miszerint utolsó csepp vérükig védik a koronát". A hintón azonban a korona ládája csak úgy fért el, hogy "a kocsiablakot leszedetvén, nagy üggyel-bajjal keresztben a kocsira rakatta."
Ezután következett a legnehezebb művelet: át kellett jutni Budáról Pestre. A Duna zajlott, csónak szóba sem jöhetett.

Folytatás következik!


Forrás:Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv

2012. április 27., péntek

Művelődési Ház és Könyvtár

Bálint Irén:Az abonyi Könyvtár története
A felszabadulástól 1975-ig (Részlet)


II. Felszabadulás utáni könyvtárügy

Az abonyi könyvtárra vonatkozó megbízható adatok csak 1950. óta állnak rendelkezésre. A könyvtár hiteles történetét így csak ettől az időponttól fogadhatja el a kedves olvasó.
Az abonyi népkönyvtár 1951. januárjától a Pest megyei Tanács és ceglédi Járási Tanács népművelési osztályához tartozik, közvetlen szakmai irányítója a ceglédi Körzeti Könyvtár.

1951-1955

Szegényes könyvanyág,alacsony számu olvasógárda, egymást váltó könyvtárosok - ez jellemzi a népkönyvtár történének ezt az időszakát.
Kitley Tibor tanár, aki egyben  a község népművelődési ügyvezetője,vezette 1951-től a művelődési házban egy szekrényben  helyett kapó, 150 kötetnyi könyvanyagot tartalmazó népkönyvtárt. Az olvasók száma 132 fő volt. A könyvtáros hetente két alkalommal várta az olvasóit.
A Nagyjáráson /Abony Külterülete/ működő általános iskolában ebben az évben a ceglédi Körzeti Könyvtár letétállomány helyezett el. A Köszégi Népkönyvtárban 1952-ben ismét személyi változás történt.  A könyvtárosi teendőket Beviz István gimnáziumi tanuló vette át. Az olvasók számát 325 főre emelte. Ez az első évhez képest szép fejlődés. Sajnos a könyvállomány mindössze 30 kötettel emelkedett. 326 olvasónak 180 kötet könyv csak "alamizsna". /Egy főre 0,5 kötet könyv jut!/ A ceglédi Körzeti Könyvtár ekkor 400 kötettel emelte /letéti anyag/ a könyvtár állományát. 
1952. végére a saját és letéti könyvállomány 1.100 kötetre emelkedett. A havonta kölcsönzött könyvek száma 400-500 kötet, az egész évi forgalom 6.224 kötet volt. Sőt ebben az évben már az első rendezvényével dicsekedhet a könyvtár. Pál Ernő "Pest megye könyvtárai" /1965.30.p./
című jubileumi kiadványban az alábbiak olvashatjuk:

"Kiemelkedő esemény volt 1952.
 februárjában Abonyban az az 
 ankét, amelyet NYIKOLAJEVA
 szovjet írónő tartott az "Aratás"c.könyvéről."

1953.április 20-án a könyvtáros Kovács István munkás lett. A könyvtár a művelődési ház udvarán lévő épületbe költözött ideiglenesen./Azóta ezt az épületet lebontották már/.
Néhány polc és egy kölcsönzőasztal alkotta a könyvtár berendezését. A 2.040 kötetnyi könyvállományból közel 600 olvasó válogatott 1953-ban. Az évi kölcsönzések száma 17.481 kötet volt.
Az állomány nagyobbik részét még mindig a letéti anyag alkotja. Nagy problémát jelentett a romos épület és a szűk hely.A kántor megüresedett lakását kapta meg 1954.áprilisában a könyvtár.
Az udvar felőli bejárat áthelyezték a Szelei útra. A könyvtár két teremmel és továbbra is szegényes butorzattal rendelkezett. A könyvtárállomány 2.909 kötet, melyből a ceglédi Körzet Könyvtár tulajdona  2.243, a saját állomány 666 kötet könyv. Az olvasók is szép számban, 628-an keresték fel az új helyre költözött népkönyvtárat. 1954-ben 19.936 kötet könyvet kölcsönöztek az olvasók.
1954 fontos dátum a népkönyvtár életében, ugyanis ekkor biztosított függetlenített könyvtárosi munkakört a megyei könyvtár Abony részére. A könyvtáros illetményét a Megyei Könyvtár számfejti és biztosítja.
Ebben az évben a ceglédi Körzeti Könyvtár az Űjvilág Tsz-ben 50, a Kossuth Tsz-ben 110 kötet könyvvel letétet szervezett.

1955

Eddig nem tapasztalható nagy fejlődést az állomány gyarapodásában: 2971 kötet, bár a költségvetésből 257 kötet új könyvet kapott a könyvtár. 1955.október 17-én a könyvtár saját állományába vette a megyei és járási könyvtártól kapott anyagot,valamint a termelőszövetkezetek letéti könyvállományát. Az előző év 2909 kötetből a saját állomány csak 666 kötet volt.Ehhez képest az 1955-ös állománygyarapítás számottevő.Mintegy négy és fél- szeresére nőtt meg a saját állomány: 2971 kötet.
Az olvasók száma pedig erősen visszaesett az előző évhez viszonyítva:360 fő, a forgalom ennek ellenére is nőtt: 21.035 kötet.


Forrás: Abony Művelődési Ház és Könyvtár
Bálint Irén:Az abonyi Könyvtár története
A felszabadulástól 1975-ig (Részlet)

Ma így néz ki a könyvtár: (google által talált képek)


Belső épület:



Forrás: Bálint Irén:Az abonyi Könyvtár története

Legenda vagy valóság?


Abony Retró  Széll kastély


Széll gróf leánya belefulladt a kastély mögötti tóba.
Ezt a leányt Máriának hívták.
Ezért is lett a tó neve később Mária tó. 
A tó közepén volt egy sziget és oda a gróf egy Szűz Mária szobrot készíttetett.
Ezt a szobrot később a háború után belelökték a tóba.
Ma is élő emberek akik fürödni jártak a tóba mesélték nekem, hogy ha ráálltak a tófenéken lévő szoborra akkor a fejük kilátszott a vízből.
A tavat az 1980-as évek táján betemették a szoborral együtt.
Ez a tó ott volt a mostani Bagoly Kocsma telkének végében

Forrás: Markó Ferenc

Markó Ferenc Interjú

Pár hónappal ezelőtt ismertem meg Markó  Ferencet. Akkoriba és most is Miabonyunk oldalán tesz fel cikket régészetről,Abony egy egy történetével kapcsolatban. Ott olvastam tőle egy cikket. Levente Zenekarról. Sorba meg néztem a képeket,hiszen régebben Nagyapám sokat mesélt róla. S meg is találtam. Írtam hozzászólást,hogy Nagyapám is fent ,mint Kovács Béla Imre néven. S ez adta az ötletet,hogy Markó Ferenc felkutassa s azonosítsa a zenekar tagokat. S kaptam is egy képet,mely a Levente zenekar tagjai vannak rajta.Nagyon meg örültem,mikor egyszer csak egy esős napon eljött s elhozott egy képet. Ki is raktam a falra. Egy kedves,szimpatikus embert ismertem meg. Igaz csak 2-3szor találkoztam. Remélem többet is fogok tudni Abonnyal kapcsolatban általa. Köszönöm!


Következzék az interjú:

Ágnes>Á
Markó Ferenc>M.F.

Á:Mióta foglalkozik roncskutatással?


M.F:Roncskutatással 2005 óta, amióta Abony határában összekovácsolódott egy olyan ütőképes csapat amely katonai és civil roncskutatókból áll.
Ez augusztus hónapban történt amikor megtaláltuk Abonytól 6 km.-re Bejczy József százados gépét, amit  1944. november 4-én lőtt le az orosz légvédelem.
Az október végi roncskiemelésnél már megmutatkozott, hogy civilek és katonák közös kiemelés során is hatékonyan tudnak együtt dolgozni.

Á:Honnan jött az ötlet, mi adta , hogy ezzel foglalkozzon?

M.F:Eredetileg én régész vagy történelem tanár szerettem volna lenni.
Már általános iskola 6. osztályában nyertem egy iskolai szintű második helyezést a Rákóczi Szabadságharc című pályázaton.
Szakközép iskolában történelem órákat tartottam a tanár úr helyett.
Kimagasló történelem érettségi bizonyítványom mellé a Lenin művei című könyvet kaptam jutalmul.
A roncskutatás és a helytörténelemben való kutakodás részemre hobbi, kikapcsolódás a munka után.

Á:Családja,barátai, hogyan fogadták?

M.F:A családban mindenkinek megvan a saját kis hobbija és gyűjtő szenvedélye bizonyos dolgok után.
A nejem origami, gyöngyfűzés, virág és szalmakötészet. Radír, szalvéta és egyéb gyűjteményei vannak.
A barátok szintén nem a kocsmában aktivizálják magukat. Többen együtt is kutakodunk.

Á:Ön szerint a mai fiatalság mennyire fogékonyak a történelemre,múltra
visszatekinteni?

M.F:Szerintem nagyon kevés fiatalt érdekel a múlt és a történelem.
Sokan egyáltalán nincsenek tisztában a történelmi eseményekkel.
Amikor Kossuth 1956-os forradalmár volt, erre mit mondjak.
Tisztelet a kivételnek, mert köztünk is vannak aktív fiatalok.

Á:Lesz vagy vannak-e régészeti feltárások Abony körül?

M.F:Régészeti feltárás biztos, hogy lesz Abony köröl.
Ez a terület is egy  "átjáróház volt" ősidők óta.
Hamarosan indul az új M4-es  és M8-as út kitűzése és régészeti feltárása.
Roncskutatás szempontjából mi még keresünk több lelőtt második világháborús repülőgép maradványait Abony területén és a környékén.
Továbbá különböző nemzetiségű katonák eltemetési helyeit.
Előtérbe helyezve a magyar katonák sírjainak megtalálását.

Á:Milyen történelmi korokat kedveli?

M.F:A honfoglalás és Árpádkor időszakát.
Kutatást illetően I.-II. világháború időszakát.

Á:Ha lenne lehetőség melyik korba menne vissza?

M.F:Ha lehetne a Trianon előtti időszakba!
Megakadályozni Nagy-Magyarország elvesztését!

Markó Ferencről itt is található egy kis információ: http://mukomu.lapunk.hu/?modul=blog&a=151064
Köszönöm,hogy szakított időt a kérdéseim megválaszolásával.

Élmény beszámoló 2.rész


Ceglédi Kiállítás


 „Nem múlt el nyomtalanul…” - Honfoglalás kori leletek Pest megyében

2012. Április.25 szerdán elmentem a kiállításra. Megnézni,hogy milyen leletek vannak ott. Mikor felültem a buszra s a Csárdásnál el kanyarodva gondoltam,hogy ezer évvel ezelőtt milyen lehetett akkor. Mindig is szerettem-szeretem ma is  a történelmet,múltat. Sokszor arra gondolok,hogy szívesebben visszamennék a múltba. Érdekes történelmi dolgok voltak,vannak és lesznek is szerintem. 
De ez a Honfoglalási leletek amiket láttam elképesztő. S Reznák Erzsébet szerint,múzeum igazgatója ez egy kis szelet amit találtak az elmúlt időszakba. Hiszen I.Világháborű előtt is voltak ásatások. S az Igazgatónő véleménye szerint a fiatalok és felnőttek körébe igen szeretik a Honfoglaláskori történetet. Hiszen mind minden magyar kiváncsi,hogy honnan jött,származik. Kik voltak azok a harcosok,akik beléptek Pannónia földjére. 
Szűk fél óra alatt áttértem Ceglédre. S izgatottan sétáltam el a kiállításra,ahol Kossuth Múzeumba tekinthető meg. 

Múzeumról egy kis történet,mielőtt belekezdeném az Élménybeszámolómat:

A Kossuth Múzeum a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának egyik legnagyobb tagintézménye.Néhány helybeli polgár - László Pál tanár,Méhes Sándor gyógyszerész és Sárkány József- kezdeményezésére Cegléd elöljárósága 1917-ben  alapította meg a város első közgyűjteményét, a Kossuth Múzeumot. "Társadalmunk közművelődését, szellemi és anyagi gyarapodását előmozdító,  s a messze jövőbe kiható intézményt szándékozunk megvalósítani akkor midőn meg akarjuk vetni alapját Czegléden a városi Múzeumnak, melyben helyet  foglalnának :a város gazdasági és kulturális fejlődését mutató néprajzi és gazdasági tárgyak és eszközök, a történelmi beccsel bíró régi leletek és okiratok, a 48-as időkre vonatkozó emlékek és Kossuth - ereklyék, a jelen háború hactéri vagy itthoni emlékei, vagyis mindazok a műkincsek melyek Czegléd város történelmi múltját,helyi vonatkozásában vagy országos kapcsolatában  szemléltetik."- olvasható az alapítók szándékát  jelző felhívásban, melynek megjelenése után nagy lendülettel fogtak hozzá a műtárgyak összegyűjtéséhez. A Kossuth Múzeum 1956-ban  költözött mai helyére, a Múzeum utcába. Épülete  a Czeglédi Ipar és Kereskedelmi Bank székházaként épült 1807-ben ifj.Nagy István építész tervei szerint. A "szép magyar stylusban épült palota" a város egyik dekoratív pülete:ma itt vannak a múzeum raktárai,irodái,könyvtárai és kiállítótermei. A gyűjtemény alapját a Kossuth Lajoshoz kötödő emlékek jelentették: a városházán őrzött asztal, amelyen Kossuth 1848-ban elmondta híres ceglédi beszédét,a ceglédi 100-as küldöttség tablója, a Kossuth-szobor avatásán összegyűjtött kosszrúszalagok, a Cegléd címzett Kossuth - levelek, a városban fellelhető Kossuth-ábrázolások. Ezért  választották az új intézménynek a Kossuth nevet:így akartak emléket állitani Kossuth Lajosnak és a város egykori országgyűlési képviselőjének, Kossuth Ferencnek, valamint az egész Kossuth családnak.
A"Tükör valék..." című állandó kiállításon kívűl a múzeum páratlan Kossuth-gyűjteményének legfrissebb  darabjait időről időre időszaki kiállításokon is megnézhetik az érdeklődők. Arra  törekszünk, hogy a ceglédi múlt emlékeit változatos formában tárjuk az érdeklődők elé: kiállítások, előadások, könyvbemutatók és egyéb rendezvények keretében.
A múzeum  néprajzi, történeti, numizmatikai, képzőművészeti gyűjteményét a könyvtár és a múzeum történetével foglalkozó adattár egészíti ki.







Múzeum kép: Google forrás

Részlet:Ceglédi Kossuth Múzeum prospektusból

Nos mindenki tisztában van a Múzeum létéről. A kiállításról pedig arról szól,hogy bemutatják Honfoglalás kori leleteket. Miket találtak,milyen volt ezer éve a tárgyak. S persze az idő mennyire hagyta meg az utókor számára. Régészet igen érdekes munka, megtanít alázatra és tisztelni a múltat,történelmet. 
S meg is érkeztem a kiállításra. Bent egy úriember ült az asztal mögött.Én elmondtam kicsoda vagyok s milyen ügybe ill,miért jöttem..S előjött Reznák Erzsébet,akit elején említettem Kossuth Múzeum igazgatónője. Nagyon kedves,szimpatikus hölgy . Felvezetett engem egy lépcsőn az emletre. S megmutatta a kiállítást. Én szépen bementem. Igazság szerint ilyen hasonló kiállításon nem is voltam. Döbbenve néztem,hogy legtöbb tárgyi leletek- némelyik- milyen szépen látszik. Persze a kardok,szablya ma már nem ragyog akkori fényében.De látható a formája.  Olyan sírokat is találtak,ahol harcost a lóvával együtt  temették el. Érdekes temetési rítus. Erről nem is hallottam még. Az elmúlt ezer év tényleg nem múlik el nyomtalanul. Hiszen annyi mindent rejt a föld. Nem csak múltat,hanem tudást is. Végig sétáltam,minden egyes tárgyat közelről megnéztem. Ámulva nézegettem. Egy egy agyag fazék mennyire jó állapotba van-igaz egy két repedés van- , Volt egy csontváz is a kiállításon,mely egy nő volt eltemetve néhány tárggyal.


A kiállításról csak 3 fotót kaphatam. Mivel engedély köteles ,ezért meg értettem. A fotós neve aki készítette: Kisfaludi István Múzeum dolgozója. Így utolag  is köszönöm neki is. 












A kiállításról egy kis összeállítás Füredi Ágnes régésztől:

Nem múlt el nyomtalanul…” - Honfoglalás kori leletek Pest megyében
 A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának vándorkiállítása

Cegléd, Kossuth Múzeum, 2012. március 30. – április 29.
Vác, Tragor Ignác Múzeum, Görög Templom Kiállítóhely, 2012. május 11. – július 15.
Visegrád, Királyi Palota, 2012. ősze

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteménye az elmúlt két évben örvendetes módon különleges, honfoglalás kori leletekkel bővült – kiemelkedik köztük a Bugyi község határában feltárt sír aranyozott ezüst tarsolylemeze. A felfedezéseket széles körű érdeklődés övezte mind a lakosság és a sajtó, mind a múzeumi és régészeti szakma köreiben, ezért tavaly ősszel nagy sikerű, néhány hetes tárlaton mutattuk be az anyagot a szentendrei Képtárban. A továbbiakban azonban az érdeklődők által méltán elvárt feladatunk egyéb helyszíneken is megrendezni a kibővített honfoglalás koros kiállítást, mivel immáron évtizedek teltek el anélkül, hogy hazánk történelmének eme fontos korszaka önálló régészeti tárlaton jelent volna meg Pest megyében. Figyelembe véve, hogy a korszak régészeti leleteit bemutató kiállításra országosan sem volt példa az elmúlt tizenöt évben, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága szeretné Szentendre után Cegléden, Vácon, majd Visegrádon is a közönség elé tárni az új leleteket – valamint a megye területén korábban előkerült 10. századi kincseket.
A kiállítandó leletek több mint másfél évszázad alatt kerültek elő a régióban, nem elhanyagolható hányaduk ennek ellenére még publikálatlan, így gyűjteményes megjelenítésük tudományos újdonságnak is számít. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának legfrissebb szerzeményei a Dabas és Bugyi térségében 2010-2011-ben előkerült leletek, melyek mind a múzeumi szervezet szakmai munkájának, mind a civilekkel, lokálpatriótákkal létrejött gyümölcsöző együttműködésének méltó koronájává váltak. A „klasszikus” honfoglalás kori tárgyak, ékszerek mellett megjelennének az egyszerűbb, szegényesebbnek mondható temetők leletei is, valamint a korszakhoz köthető településásatások anyagából is megpróbálunk rövid ízelítőt adni. A kiválasztott leletek segítségével tehát a lehető legtöbb tárgytípust, jelenséget szeretnénk átfogóan bemutatni a látogatóknak a korszakból, s az egykori valóságban betöltött szerepük érzékeltetése is fontos momentuma lenne a tárlatnak.
 Szándékaink szerint a „Nem múlt el nyomtalanul” című kiállítás a történelmi ismeretek általános bővítése, és a ránk maradt kincsek nyújtotta esztétikai élmények mellett a kulturális örökségvédelem folyamatába, és a régészek munkájába is izgalmas betekintést enged.


Ismerjék meg jobban Füredi Ágnest aki nélkül szerintem nem jöhetett volna létre a kiállítás. S gondolom nem csak neki köszönhetjük,hanem a munkatársainak és az önkéteseknek is. 

"Pest Megyei Múzeumok igazgatóságának régésze vagyok, 35 éves, szűkebb kutatási szakterületem a honfoglalás kora.  A megye honfoglalás koros régészeként engem kértek fel az új leletek, és a megyei honfoglalás kori régészeti emlékanyagot bemutató kiállítás megszervezésére. Ez azt jelenti, hogy én állítottam össze a bemutatni kívánt leletek listáját, a szakmai koncepciót, megterveztem a posztereket, szövegeket írtam, stb. - persze kollégáim aktív segítségével. Természetesen mind az új leletek felfedezése (tarsolylemez, pl.!), mind azok feldolgozása, de a kiállítás megszervezése is fantasztikus élmény volt számomra (szakmailag és emberileg is), nagyon örültem, hogy ezek a feladatok nekem jutottak."

S elérkeztem a kiállítás  végére.Amit nagyon sajnálok. Mert szívesebben időztem volna még tovább. Rengetek érdekes tárgyak voltak. Különböző hajfonatos tárgyak,ékszerek,agyagedény és szablyák ,meg veretes övcsatok stb. Nagyon tetszett a kiállítás. 




2012. április 19., csütörtök

Zsidók története Abonyba

DR VAJDA BÉLA

ABONVI RABHI.

Részlet a könyvéből:
"
A TEKINTETÜNK a zsidóság közelmultja felé fordul
m; és kutató szemünk a legutóbb letelt néhány
évszázadban vizsgálja ennek történetét, tanácsos lesz
jó előre elkészülve lennünk arra, hogy sokkal több
ború, mint verőfény, sokkal több szenvedés, mint
jólét az, mi ott elébünk tűnik.

Áll ez Európa összes országaira s áll ez Magyar-
országra nézve is.
Igaz, hogy hazánkban az emberietlen türelmet-
lenség és vak fanatizmus támadásaitól kev^esebbet
szenvedtek, mint a szomszéd Ausztriában és Német-
országban, de hát — minden egyébtől eltekintve —
lehetett egyáltalán csak némileg nyugodt, békés élete
a zsidóságnak ezen országban, mely 300 esztendeig
a békés nyugalmat maga sem ismerte, hanem szaka-
datlan küzdelmek, folytonos pusztítások színhelye volt. "


"
Itt a Duna és Tisza közt elterülő nagy rónaságon,
hol szemünk láttára keletkeznek ma népes virágzó
helységek és közel szomszédságban feküsznek egymás
mellett népes falvak és városok, itt 200 évvel ezelőtt
egy végtelennek látszó pusztaság terült el. Ama 9
nagy népességű helység, mely ma az abonyi járást
alkotja, kivétel nélkül mind lakatlan és puszta volt.
Kecskemét, Nagy-Kőrös és Czeglédnek lehetett talán
együttvéve, vagy tizezer lakosa; azonkívül azután
egész Pestig egyetlen lakott helység sem létezett.
Számos helységről még azt sem tudták, melyik föl-
desúr birtoka. A pusztán fekvő Abonyról, hol pedig
már 1600 körül tekintélyes református község létezett,
most csak annyit találunk följegyezve, hogy az Abonyi
István tulajdona.

Futva futott innen mindenki, de legjobban a



zsidó, mert neki a labbancz sem kegyelmezett, de a
kurucz sem ám.

A múlt század első évtizedeiben végre a jóságos
Isten megkönyörült a sokat szenvedett hazán és
elküldte számára a régen óhajtott, a régóta nem
ismert belső békességet. A romban fekvő helységek
lakói kezdenek újra visszatérni, a nagy magyar alföld
kezd újra elevenülni.

A zsidók is megjelennek, de természetesen csak
félve, óvatosan haladnak előre és legelsőbben Pestmegye
és az alföld éjszaki határán. Aszódon alapítanak egy
kisebb egyházat. "

"De ezalatt Abonyban is megindul az élet. A fönt-
nevezett Abonyi Istvánról nem beszélnek többé, ki
ugy látszik nem is volt egyébb, mint kalandor,')
hanem Galanthai Balogh István lép fel, mint földesúr.
E Balogh Istvánt én azonosnak véltem Rákóczy vitéz
brigaderosával, kit maga Rákóczy ajánlott földesúrnak
abonyi hivei számára. Márton Ferencz (Abonyi Lajos)
azonban nem tartja azonosnak. Ez esetben csak azon
réven ismerték őt el az abonyiak földesuruknak, hogy
Balogh Istvánnak Ányos leány volt a felesége és igy
jogot tarthatott a szomszédos Kecske, Tószeg és
Paladics birtokára. Tény az, hogy félévre rá, miután
Károlyi Sándor megkötötte a békét Szatmáron I. József
császárral, Galanthai Balogh István lejött Nagy-Kőrösre "

Aki kiváncsi a könyvre: Itt olvasható  http://archive.org/details/zsidktrtne00vajduoft

Google képek:

Abonyba kisütött a nap!

Bent voltam ma városba. S gondoltam amilyen szép idő volt ill. van is:)
Így megosztom pár képet a parkról,hogy milyen szép is...























2012. április 15., vasárnap

Abony történetének írásos nyomai (1450 -1740)

A XX.század vérzivatar során a városunkra vonatkozó iratanyag nagy része megsemmisült. Erre a sorsa jutott a város 250 évet átfogó irattára, a zsidó hitközség teljes anyaga és a római katolikus egyház írásos emlékeinek jó része. Ezekkel  együtt pusztult el sok tárgyi emlék is. A közbirtokossági irattárból is csak az maradt meg. ami  ezekből az állami irattárainkba bekerült, vagy aminek töredékeit egyes családok átmentették. A helyi múlt legrégibb  emlékei legsértetlenebbül a református egyháznál maradtak meg.
A magyar történelem feudális - hűbéri múltjához hozzátartozik, hogy a településeink legkorábbi írásos nyomait oklevelek őrzik.Ez azonban  nem jelenti azt, hogy a fellelt legrégebbi oklevél keletkezése egybeesik a település létrejöttével. Árpád - kori okleveleink zöme a forgandó történelem,  martaléka lett. Így igen jelentős helyek is csak a késői középkori valamelyik évével kezdhetik írásos történetük. Ezek közé tartozik Abony is.

Történelmünk kezdetei


Helységünk első írásos, oklevélszerű története 1450 - 1472 között a Veseni- család nevéhez kapcsolódik. Az 1450. december 2-án kelt oklevél szerint a mai abonyi határ területén fekvő akkori falvak: Aban, Mikelaka,Vadaegyháza elpusztult helyek. A három közül a két utóbb örökre eltűnt. Mikelaka nevét a  mai napig egy határrész őrzi, Vadaegyházáét még ez sem.
Aban azonban pár év alatt újjá települt és 10 év múlva egy királyi idézőlevélben azt olvashatjuk, hogy a helység a Veseniek egyik ágának lakóhelye. A Veseniekről két oklevél kivonata is olvasható, miszerint az óbudai apácák ceglédi jobbágyait bántalmazták, Feketehalom pusztájukat erőszakkal elfoglalták. Abony további sorsát meghatározza, hogy a Veseni-család itteni ága kihalt, és a birtokok visszaszálltak a koronára.

Egy 1472-ben kelt oklevél szerint Mátyás király a Veseniek nagyvázsonyi és itteni birtokait, kivételes hősiességéért és helytállásáért Kinizsi Pálnak adományozza. A tulajdonlás azonban nem egyértelmű.



Forrás:Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv

Út menti Keresztek Abonyba

Út menti Keresztek Abonyba c könyv egy kis szeletkéjét írom.. Jelenleg meg lehet venni Abonyi Lajos  Múzeumi Kiállítóhelynél.

Abonyban sok út menti kereszt van.De sokan nem is tudják kik és miért építették. Néhány út menti Keresztet felsorolok:


  • Harang - dűlői kereszt
  • Lóherés - dűlői kereszt
  • Bicskei úti kereszt
  • Serkeszéki kereszt
Csak néhányat említsek....

Részlet a könyvből:

"Keresztek
Élő jelei elődeink vallásosságának


Ez a több száz éves település az én, a mi szülőhelyünk, lakóhelyünk. Tudjuk, hogy a területükön egykor Aban. Mikelaka, Vadaegyháza szálláshelyekből Aban formálódott életképessé, míg Mikelaka neve dűlő formájában máig ismert, s Árpád - kori temploma helyét kereszttel jelöltük. Századok során katolikusok, reformátusok éltek itt, s élnek ma is békességben. Szántottak - vetettek, arattak jobbágyként, zsellérekként robotoltak, úrbért fizettek, mígnem Mária Terézia urbáriumának  is végett is vetett '48, s ha lassan is az egykori uraságoknak robotoló jobbágyok a föld elkülönözéseket követően  a maguk gazdái lettek. A XIX.század második felében kijelölt dűlőutak mentén megjelentek a tanyás-gazdálkodás első építménye a külső szálláshelyek és a tanyák.
A vallásos érzületű földművelő emberek a tanyákhoz vezető dűlőutak elején, mentén, vagy falujuk, községük szélén, vagy valamely nevezetes helyen vallásos jelképet, keresztet állították."

További történet a könyvben megtalálható,ha megvásárolják. Ezt a könyvet Györe Pál készítette nem kis fáradtságos és időigényes munkájával. Köszönjük!

2012. április 5., csütörtök

Kinizsi Pál története

Kinizsi Pál

Mátyás király legendás hadvezére – a néphagyomány szerint – egy molnár fiaként jutot az országbírói székig. „A Kinizsi Pál egy parasztember fia vala, és malomból jőve ki szolgálatra. Szolgálata pedig először a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedől felemelte a malomkövet. Egy egész hordó bort felemelt, jeles hammarfutó vala.”
(Heltai Gáspár: Chronica a Magyaroknak dolgairól. 1575)


Kinizsi Pál 1446 körül született egy Bihar megyei molnár fiaként. A magyar nép mondavilágában Toldi Miklós mellett Kinizsi Pál alakja jelenti a hősiesség, bátorság és nyers erő megszemélyítését. Lelki és testi ereje hallatlan volt, termetre, izomzatra, tagjai formája nézve, Herkules tökéletes mása. Birkózásban, ökölvívásban legyőzhetetlen.
Amikor Kinizsi bátorságával kitűnt, Mátyás azzal bízta meg, hogy követségben menjen a török császárhoz. De Kinizsi, aki a csatamezőn nem ijedt meg a törököktől ezt mégsem akarta vállalni.
A király így biztatta: - Jó hívem, Kinizsi Pál! Ha a török a te fejedet leüttetné, én a fejed helyébe harmincezer török fejét vágatok le!
- Úgy bizony – mondta erre Kinizsi -, de a harmincezer fej közül egy se illik úgy a Palkó nyakéra, mint ez a mostani fejem. 
/Tóth Béla/


Mátyás király 1483-ban – a világhódító II.Mohamed halál után – öt évre fegyverszünetet kötött a törökökkel. Ezt később a lejárat előtt két évvel meghosszabbították. Kinizsi Pál a békét a várak megerősítésére használta fel.
1490. április 6-án Bécsben meghalt Mátyás király. Mátyás király halála után Kinizsi Pál – mint Alsó – Magyarországi főkapitánya – a déli végek legveszélyeztetettebb pontjain harcolt a törökök ellen. 1491-ben Nándorfehérvárt, Szabácsot és Jajcár védte meg az újra és újra támadó oszmán hadaktól. Mátyás politikai örökségével is szemben fordult. Nem támogatta Corvin János trónigényét, pedig – több főemberrel együtt – ő is eskütt tett a királynak. II.Ulászló Kinizsi támogatását azzal honorálta, hogy 1494-ben országbíróvá nevezte ki.
1494 elején Kinizsi Szendrő mellett tört be török területre, ahol két várat elfoglalt. A „fekete sereg” egyik leghíresebb hadvezére részt vállalt annak feloszlatásában, sőt a lezüllött, fosztogató, gyújtogató sereg egy részének szétverésére is vállakozott.
1494. november 24 – én, amikor 14 000 ember élén Szerbiába és Bulgáriába nyomult a török ellen, szélütés érte. A legendás hadvezér hordszéken is betört seregével Szerbiában, azonban 1494. november 29 – én Szent Kelemenen meghalt.

Forrás:Google

Forrás:Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv

Egy kis részlet Kastélyok,kúriák árnyékában címmel….


Vigyázó gróf története

/Monda az 1848 előtti időkből/

Valamikor régen élt Abonyban egy kegyetlen gróf. Vigyázó gróf nagyon gazdag földbirtokos volt, gyönyörű kastélyban lakott. Sok szegénnyel és napszámossal dolgoztatott.  A kevély gróf a szegény embert még számba sem vette, az ekét is emberekkel húzatta. Annyi bért adott nekik, hogy épp csak éhen nem haltak. A kastély előtt állt egy hatalmas terebélyes fa. A gróf nagyon szeretett a fa alatt üldögélni. E fa alatt kínoztatta és végeztette ki azokat a szegény embereket, akik ellenszegültek a parancsának. Egy alkalommal Vigyázó gróf vadászatról jött haza. A tetőn jobbágyok dolgoztak. Az egyik jobbágy rosszul végezte a munkáját. A gróf olya nagy haragra gerjedt, hogy rálőtt a szegény emberre, aki holtan fordult le a tetőről. A szegény ember felesége elátkozta a grófot a kastélyával együtt. Agyon is csapta a grófot a villám a kedves fája alatt! Az abonyi nép azt mondja, azért, mert azon a helyen kínoztatta és végeztette ki a szegényeket. /Mások úgy tudják, hogy a gróf csak megbénult és elvesztette szeme világát/. Később rálőttek az egyik Vigyázóra. Ezután soha többé nem lakott senki a kastélyban, csak a baglyok és a denevérek repdestek a szobákban és padláson.
Abonyi/Brück/ Gyula nyomán

A kastély üresen állt 1919 augusztusában, amikor a Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror ideje alatt Prónay különítményének központja lett, véres események színtere. A kastélyban több ezer embert kínoztak, agyonvertek. Így terjed el a következő monda:

A Vigyázó kastély


A Vigyázó kastély Vigyázó Sándor tulajdona volt. A kastély lakatlan és félelmetes volt. Az emberek még a közelébe se mertek menni a kastélynak, azt hitték, hogy a boszorkányok, ördögök és szellemek lakják. Egy ember, aki a kastélyban járt, ördögöket látott a falra festve. Egy este, amikor ismét a kastély felé járt, óriási csörgést, zörömbölést hallott. Ijedtében elszaladt és azt híresztelte, hogy látta az ördögöket táncolni. Elerjedt a hír, hogy a kastély minden termében ágyúdörgés hallatszik és pontban éjfélkor fél karok, fél lábak, fél testrészek hullanak a padlóra.

Forrás: Képek Google


A Széll kastély


Réges – régen egy földesúr lakott a kastélyban. Ez a földesúr nagyon gazdag volt, de zsugori is. Az embereit, akik éhbérért dolgoztak a földjén, keményen megdolgoztatta. Kegyetlenül bánt velük, ezért a szegény nép nem szerette. Mikor meghalt a földesúr, a babonás hiedelem szerint pontban éjfélkor, boszorkányok jönnek elő a padló hasadékaiból, és táncolnak, mulatoznak, és varázsigét mondanak. Az emberek a kastély tájékára se mertek menni.

Sajnos Széll kastélyról nem találtam képet.



Abonyi Kincses Kalendárium 2001-2003

Boszorkány és szellemhit Abonyban 2.rész


8. Király Albert bácsi kiment a lovával a szőlőbe. Nem volt benne biztos, hogy merre kell menni. Egyszer nagy ördögkerék/bogáncskóró/, ballangkóró gurult el mellette. Hirtelen lángra lobbant és gurult előtte. Albert bácsi hajtott utána és így a bukfencező, égő ördögkerék elvezette oda, ahová menni akart. A kapuban leszállt a kocsiról és ott látta elhamvadva az ördögkereket.

9. A határban éjjel tüzes lovak szaladgáltak és fejnélküli lovasok ültek rajtuk. Egy ember a pajtában elaludt. Éjszaka valaki megszorította a lábát és az másnap úgy bedagadt, hogy nem fért be egy zsákba. Még az orvos sem tudott rajta segíteni. Egyszer egy öregasszony elment hozzá és azt mondta az embernek, hogy jönni fogy egy nagy kutya hozzá, de ne ijedjen meg tőle. Jött is a nagy kutya, megnyalta az ember lábát és az rövid idő múlva meggyógyult.

10. A legények fogadtak, hogy ki meri elhozni a temetőből az egyik keresztet a fonóházba. Az egyik megivott 5 liter bort és elhozta a keresztet. Mikor visszavitte és a földbe akarta szúrni, vele szúrta a köténye sarkát is. Azt hitte, hogy a halott húzza lefelé és ijedtében szörnyet halt.

11. Egedi Örzsi dűlőjéből jártak be a legények a bálba. Hazafelé menet egyszer egy fehér ruhás alakot láttak az út szélén állni. Köszöntek neki, de az nem fogadta. A legények szidták értek. Sinka Mihály kitalálta, hogy üssék agyon.
- Ugyan, mit találtál ki? – mondta Habony István. Ahogy ezt kimondta, a szellem eltűnt. Azzal abba maradt minden, beszélgettek. Sinka Jóska maradt utoljára. Egyszer hátranéztek és a Sinkát nem találták sehol. Visszamentek keresni. Jó 2 km-re megtalálták az úton fekve és nyögve:
- Miért nem néztetek hátra? Az az ember a nyakamba ült és vitette velem magát. Nem tudtam tőle meg szabadulni, míg a fáradtságtól össze nem estem. Akkor eltűnt.
Sinka Mihály

12.1892 – ben egy legény kiment  mgfejni  a tehenet. Hát látja, hogy egy nagy fekete macska csimpaszkodik a tehén tőgyén és szopja a tejet. Felkapta a vasvillát, és jól helybenhagyta vele a macskát, és összeszurkálta. Bement a lakásba, mire visszament, a macska nem volt sehol. Eltűnt a villáról. Másnap hallották, hogy a szomszédasszony nagyon beteg. Így tudódott ki, hogy az asszony boszorkány.


Forrás:Abony Kincseskalendárium
2001-2003