Dudás Sándor kiállítása 2012.június 6-án

Sándort 2006-ban ismertem meg egy tanfolyamon. Ez a tanfolyam a hallássérülteknek volt meg hirdetve Sinosz által (Siketek és Nagyothallók Megyei Szervezet). Számítógép kezelőt tanultunk. Olyan embert ismertem meg aki nem fél, hogy új dolgokat próbáljon ki. Vicces,humoros és jó kedélyű Sándor, akivel élvezet vele beszélgetni. Előtte még soha senkivel nem beszéltem másokkal,akik olyanok mint én. Hallássérült. Ott tanultam meg elfogadni olyannak magam amilyen. Hiszen nem könnyű nekik sorstársaknak élni, mivel mindenki ferde szemmel néznek. S azt gondolnak rólunk, hogy vajon megértjük? Igen meg értjük amit mondanak nekünk. Ki így, ki úgy. Sándor a festészettel mondja el, érezteti az érzelmeit a világgal és körülötte kialakult helyzetét. S ami még jobban kiemeli Őt,hogy verset is ír. Nagyon szépeket, érzelmest. És ami megnyugtató,hogy elgondolkodtató versei vannak. Senki nem tudja milyen hangtalanul élni. Mind,ahogy egyik verse is így ír. Készítettem interjút Sándorral, mely örömmel válaszolt nekem a kérdéseimre.  Néhány kép és egy kis video a kiállításról. Fogadják sok szeretettel.



Ági:1.Mesélne Önről néhány dolgot az olvasóknak?

Sándor:Kiskoromtól rajzoltam, festettem. Ettől az önkifejezési formától tizenhárom évesen, Petőfi hatására elhódított a költészet. Kezdeti próbálkozások után ébredtem rá küldetésszerű mondanivalómra: a csenddel élők világának, jogi küzdelmeinek irodalmi ábrázolása. Ezek a célok különösen a rendszerváltás után lettek jelentősek! Szervezett formában is részt vállaltam, jelnyelünk hivatalos elismeréséért, Szövetségünk szolnoki Csoportjának újjászervezésében.
Tizenkét könyvem jelent meg. Többet magam illusztráltam. Napilapok, antológiák, folyóiratok közöltek, közölnek tőlem. Többek között a Képes Újság, az Eső, az Ezredvég, a Bárka.
Körülbelül harminc év után, falum történetét írva tértem vissza a rajzoláshoz, utcákat, középületeket örökítve. Ezek javát, némi habozás után kifestettem. Tetszettek – jobban mondva, a megvalósítás öröme a színvilágok vonzása tovább erősítették lelki tartásom. A visszhangtalanság azonban nem ösztökélt elmélyült munkára, az írás maradt továbbra is a fő önkifejező eszköz.

Ági:2. Festészeten kívül még mivel foglalkozik és mióta?

Sándor:Az előző kérdésre válaszolva, érintettem ezt a témát. Nem akarom magam ismételni.


Ági: 3.Családja mit szólt ehhez a sok oldalúságához?

Sándor:Családom elfogadja ezt az életformámat, hiszen mindenképpen értelmesebb így, mint kocsmákat járni vagy egxéb káros hobbinak szentelni magam.


Ági:4.Ha valaki festészetet vagy mást próbálna mit tanácsolna?

Sándor:Csak akkor meróljön bele igazán ebbe a csodás művészi ágba, ha tehetséget, kitartást, szín- , formaérzéket érez magában. Mert nagyon sok a festők, a jól festők száma! Áldozat és kitartás szókséges, az anyagiakról nem beszélve, még amatör szinten is.

Ági:5.Milyen érzés Abonyba kiállítani a festményeit?

Sándor:Abonyban negyszerű művészek, költők éltek, a közösség értékelni tudja az érzékenység megnyilvánulását. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy csekély munkáim érdeklődésre, támogatásra találtak.


Ági:6.Én is hallássérült vagyok kicsivel könnyebben vagyok,mivel tudok
beszélni. Önnek nehezebb vagy könnyebb kommunikálni az emberekkel?
Vagy a festményeivel meséli el a világ és ön körülötte lévő dolgokat?

Sándor:De hát én is jól beszélek! A kiállírtást saját fogalmazásomban, saját beszédemmel nyitottam meg! Amit az átlagember gondolkodását meghaladóan kivánok kifejezni, azt viszen vászonra, versbe, prózába.

Jobb oldalon Dudás Sándor.Mellette lévő hölgy a Jeltolmács Dobos Mária

Jobb oldalon Dudás Sándor. Bal oldalon Bajor Imre Gerje Alkotókör elnöke

Fotó,video: Kovács Ágnes