Abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola

Történeti feldolgozása

Szerző: Finna György (1965.március)

Forrás: Abonyi Lajos Múzeum Kiállítóhely segítségével

Az Abonyi Gyulai Gaál Miklós Áltanás Iskola

Történeti feldolgozása

Összeállította: Finna György általános iskolai igazgató, 1965. márciusában

Ahhoz, hogy iskolánk történetét teljességében tükrözni tudjuk, vissza kell lapozni a fóliák között a legelső számhoz 1868 - hoz, a családfához, mely lényegében beszél a tényekről, eseményekről, magáról az iskolával kapcsolatos történetről.

A jelzett évben tehát 1868 – ban a 38 t.c. szervezte meg Eötvös kultuszminisztersége alatt Csengeri Antal munkássága nyomán az elemi iskola négy osztálya fölé 6 osztállyal  a fiú, négy osztállyal lányok számára a polgári iskolát, akkor még felső népiskola néven.

Ennek az iskolatípusnak a célja: a tanulót gyakorlati jellegű általános műveltséghez juttatni és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre, vagy pedig középfokú szakiskolákra előkészíteni.

Több mint 80 évvel ezelőtt bizonyos demokratikus jelleget kapott ez az iskolatípus, mivel tanulói legegyszerűbb munkások, kisiparosok, kiskereskedők és csak ritkás kis – tisztviselők gyermekei. Csengeri Antal lelkes kezdeményezését 1873 – ban Abony községben is meghallották, s az abonyiak kiváló kulturérzékének kifejezése képpen 1877-ben községi gyülés keretében tervbe veszik a polgári iskola létesítését.

Egy Eőrigyőri Görög György nevezű tanár létesitett egy magán polgári iskolát. Az iskola létesítéséhez a szegénysorsú pedagógus, Máté József akkori főjegyző segítségével tombolával egybekötött táncmulatság jövedelméből 700 forintot gyüjtött, mely alapját képezte az intézménynek.

Sajnos rövid életű volt ez az iskola. A pénz vontatottan gyűlt, de szaporodott azért közadakozásból is, míg aztán 1879 szeptember 2-án a Községi Képviselő Testület közgyülése megalakítja a polgári iskola létesítésére szükséges állandó bizottságot, melynek tagjai voltak: Gullner Gyula országgyülési képviselő, Komáromi József községi pénztáros, Dobozi György,  Egedi József, Dr.Halmi Adolf, Király János, Koncz Pál, Lukács Gyula, Máthé József főjegyző, Mészáros István, Palásti pál, Richter Béla, Temesközy Gerzson, Dr. Vajda Béla és Vágó Zsigmond.

A bizottság Dr.Hirn orvos vezetésével elkészítette a memorándumot, melyett egy küldöttség vitt Budapestre a Vallás és Közoktatásügyi Miniszterhez, valamint a pénzügyminiszterhez.

A küldöttség munkája eredményes volt, 1901.szeptember 22-én községi jelleggel megnyilt a polgári fiú és lány iskola első osztálya. Ezzel Abony tudásra vágyó népének testet öltött vágya.

A polgári iskola müködését a Ceglédi úti Szapáry István gróftól bérelt kastélyban kezdte meg mindaddig, míg 1902 május 15-én Máthé József főjegyző le nem tette az iskola épületének alapkövét, s 1903-ban a mai épületben a rendes tanítás meg nem indult. Ekkor az iskola igazgatója Dudás József tanár volt. Ettől kezdve a háború zivatarát leszámítva csendes, nyugodt munkával dolgozott az iskola Zakkai Aladár, Homoki István, majd Gerl Árpád igazgatók vezetése alatt.

Az első világháború alatt az iskola kórházi célt szolgált, utána a második világháború idején a tanítás váltakozott, a háborús viszonyok szülte kisebb-nagyobb szünetekkel.

A második világháború eseményei különösképpen 1944 őszétől a befejezéséig hagyott nyomott az iskola életében. Ekkor front közeledése, a fejvesztettség, rémhírek, s más egyéb ilyenszerű körülmények hatására az iskola igazgatója Gerl Árpád elmenekült, a tanszemélyzet feloszlott, s így az iskola magára hagyatva célját már betölteni még részben sem volt képes.

Egy tanár állt talpán, Veszlényi Ágoston, aki átvette az irányítás felelős munkáját, s igyekezett helyt állni a körülményekhez mérten a kultúra eme bástyájában.

A felszabadulás történelmi pillanata elkövetkezett 1944 november4-el. A győzelmesen előrenyomuló Szovjet Vörös Hadsereg bevonult a községünkben, s beszállásolt a polgári iskolába is. Így az iskola katonai objektum lett, s ez által hosszú ideig polgári személyek részéről megközelíthetetlen.

Az iskola épülete sem menekülhetett meg a háborúval járó sokféle viszontagságától, külső ruházata megrongálódott akna-szilánkoktól, belsőleg viszont átalakítást nyert a katonai követelményeknek megfelelően. Veszlényi Ágoston tanár, aki az orosz nyelvet jól beszélte akkor is, ma is jól beszéli, időközben ismeretséget kötött karácsony táján a szolgálati lakásba beszállásolt néhány szovjet tiszttel.

Igy egy rokonszenves szovjet őrnagy és százados segítségével sikerült a parancsnokló ezredes elé kerülnie, ahol a megbeszélés eredményeképpen az ezredes hozzájárult, hogy a tanítás megkezdjék.

Igy kiürítésre került az iskola emeleti része, a fiú tagozat, s ezzel bár mostoha körülmények között, de mégis 1945. január. 6-án benépesültek a tantermek, s új élet indult meg a szabaddá vált községben, a kultúra ezen várában.

A tanítás már folyt, amikor tisztjeinek társaságában hívatta Veszlényi tanárt az ezredes. Elérkezett a bucsuzás pillanata. Az ezredes meleg szavakkal arra kérte a tanárt. „Tolmácsolja a magyar ifjuságnak itt a községben, valamint oktató társainak jókivánságait, kérte adja át, adja tudtul az ifjuságnak, hogy a felszabadításukért sok orosz katonaáldozta fel életét a község területén, legyen ez példa, s gondozzák szeretettel sírjaikat.”

/Veszlényi Ágoston feljegyzéseiből/

Veszlényi tanár ígéretet tett, hogy az üzenetet átadja. „Megigértem,igéretemet megtartottam” irj feljegyzéseiben.Azzal, hogy a Szovjet Hadsereg egységei tovább haladtak a felszabaditás dicső útjain a végső győzelem felé, s nemes gesztussal a szabaddá vált községnek új életet adott, a kultúra frontján is megnyitotta az alapmüveltség forrásának kapuit, az iskolát egy új korszakát inditotta el Abony község életének az ország életerein belül.

Igy nézett ki:

S ma: 

A képek google.hu keresőn találtam.