Meg található Művelődési Ház és Könyvtárában a könyv
Ki látott...még egyet ilyent?
Ruttkay József sírjáról van szó...
A Kossuth Lajossal rokon Ruttkaynak abonyi síremlékén, egy klasszicista építmény timpanonjában, nyílvesszővel vízszintes irányában átlőtt kör alakú ábra látható. A hagyomány szerint "amikor Kossuth menekült Pestről, magával hozta István Király koronáját és azt a sír közelében ásta el. Ezt a helyét, annak irányát jelezte a nyílvessző."
Ma már nem vitás ,a " síremlékmű timpanonját díszitő relief semmiféle.... helyre nem mutat. Egyszerű jelkép. A szabályos kör ugyanis nem a geometriai fogalom, hanem egy karikába tekeredett, farkába harapó kígyó....az örökkévalóság jelképe.... A Ruttkay házaspár örök életbe vetett hitét hirdeti.... nem pedig a korona hajdani rejtekhelyét."
A hagyományok logikájára vonatkozóan nagyszerű példa ez a kis eset.....
Egy abonyi származású szentesi nyugalmazott tanár írja egyik levelében:"A legendát drága emlékű néhai Szűcs Margit tanítónőtől hallottam az 1920-as években, aki arról a szülei rokonságához távolabbról tartozó abonyi patricius családok körében fennmaradtak révén tudott."
Tehát a 'legenda' legalább ötvenéves, s az ügy koronatanúja éppen a 25 éve halott Szűcs Margit tanítónő...
Az említett tanár egy másik levelében szerepel tételként az a felfogás, ami szerint a megejtő költői anyagba a valóság elhomályosult aranyszálai vegyülnek - és viszont. Ennek alapján a hagyomány igazát így védelmezi:
Az abonyi református temető egykori titokzatos koronarejtő szerepének határozott elvetését illetően is felmerülhet a kétség még minden....logikusan cáfoló bizonyíték ellenben is. A legenda közvetitőjéül idézett Margit néni jelleme a csodálatosig makulátlan....volt. De anélkül, hogy az erről ejtett szavait tévedhetetlen szentségként állítanánk és fogadnánk el - Feltehető a kérdés: Ő, akit méltónak talált a Ruttkay család,ill. utódai Kossuth Lujza eredeti szalonberendezési tárgyainak és hasonlóknak örökségül megőrzésre, miért ne lehetett volna méltó olyan való hitelű szellemi hagyatéknak a közvetlenül legilletékesebbektől öröklése is, mint a koronarejtegetése annak idején súlyos politikai bűnnek minősülő titka volt?
Továbbá:
Ha az említett síremléken ma is tisztán látható titokzatosnak tűnő jel nem / a hagyomány szerinti/ rejtett műszaki jelzésnek került oda, hanem csupán az örök életet jelentő vallási szimbólumként, - akkor miért nem véste a kőfaragó úgy ki azt a jelzést, hogy azon a szabályos mértani körábra helyett valóban naturalista kígyóábrázolás legyen? Hiszen így szokás a protestáns temetőink síremlékein /sőt általában a síremlékeken/ : a koszorú , a kereszt, szomorúfűz,pálmaság és egyéb előforduló szimbolikus jelek mindig természethüre törekvő, utánzó ábrázolásként jelennek meg. Ám vidékünkön az olyan szimbólum-sírjelzés előfordulásáról, mint amit a mű /Szerzőtől, Hagyományok nyomában/ ennek az ábrának jelentésében vél tulajdonítani - nincs is tudomásom. És kérdés, ki láthatott ezen kivűl még egy ilyent, és az hol található?...És miért ne lehetett volna valóban is a korona menekítése közben a Pest - debreceni posta-út ,mentében... Kossuth legmegbízhatóbb rokoni körének őrizetében hagyni azt a féltett ereklyét, talán csak néhány napra szánva addig is, amíg a továbbszállítás útjának megfelelő előkészítése vagy biztosítása megtörténik? Az akkori pillanatonként változó politikai és hadi helyzet ezt a lehetőséget nem teszi valószínűtlenné / ha erről a korabeli írott források nem is tudnak/.
- Hogy mit is hogyan szokás ábrázolni a síremlékeken, és milyen lehetőségeket, helyzeteket teremt egy adott politikai és hadi helyzet, talán bizonyos esetben mérvadó lehet, itt elfogadhatóbbnak látszik: az a lényeg, mit mutatnak a választóvizben a valóság elhomályosult aranyszálai.
A legenda közvetítőjeként tekinthető Szücs Margit tanítónőt fél évszázad választotta el az 1848-49-es események -től, tehát három emberöltőnél is több időt kellene áthidalni - és itt néhány olyan tény áll az útban, amit sajnos lehetetlen kikerülni....
Szűcs Margit tanítónő társtalan életének egyetlen fix dátuma 1904, a lelkészválasztás éve. Ekkor hívta meg az abonyi eklézsia a leányiskola katedrájára. Együtt indult a nyugalomba vonuló Szánthó Elek lelkipásztor utodjával , Kiss Zsigmonddal. A nem a vidékről való, itt rokontalanul élő fiatal tanítónőnek /Debrecenből érkezett/ Abonyról ez ideig - 1904 - ig - ismerete feltehetően semmi. Ideérkezésének idején már azok a házak sem álltak már, amikben az utolsó Ruttkayak laktak. Sem a család Hincs - közi háza, sem a vasút menti kastély /az a leégett épület, amit aztán Ybl épített ujjá az Ajtayaknak/, sem a hosszú földszintes ház, a mai Kossuth téren, a későbbi emlékezetes bazársor. /Egy élelmes zsidó ember csinált benne apró üzlethelyiségeket./ Néhány igen öreg ember emlékszik még Kossuth Lujzára, - 1894-1902 között - Pesten bekövetkezett haláláig - el- el látogatott Abonyba is,de mikor Szücs Margit Abonyba érkezett, már egy Ruttkay sem élt itt, a fiatal tanítónőt is már az új, emeletes városháza fogadta, ami éppen a bazárépületté átalakított ház helyén épült fel. - Természetes, nem lehetetlen, hogy vétel vagy ajándékozás útján Szűcs Margit birtokába került néhány bútordarab, ami egykor Kossuth Lujzáé volt, és az sem lehetetlen, hogy a bútorokkal együtt otthonába vitt néhány Kossuthra vonatkozó hagyományt is. Mindez azonban nem elég egy hagyomány igazának megalapozásához. Több kellene ide, megnyugtatóbb adatok....
az a bizonyos aranyszál.
Egy másik hagyományban felcsillan ez az aranyszál.
"Aranyi Sándor..... anyai nagyapám...ötszobás kúriája a Szelei úton volt... ötholdas belsőséggel....Mind az öt szobában a szabadságharcra vonatkozó tárgyak hívták fel a figyelmét a vendégeknek arra, hogy a ház tulajdonosa 48-as honvéd volt,Damjanich katonája. " - irja idősb Temesközy István Elmékirataim-ban. Az 1855-ben abonyi református leányiskolai tanítónak meghivott kürti rektor,Aranyi Sándor, a város későbbi első alkotmányos főjegyzője, Abonyba költöztekor a Csernyus kisasszonyoktól/ Kossuth Lujzához hasonlóan szintén az osztrák önkény űzte el őket a városból/ vette meg ezt a házat. Ebből a talajból virágzott ki a a családi hagyomány, ami szerint ebben a kúriában rejtették el a szabadságharc végső szakaszában a forradalmi kormány Pestről menekített titkos irattárát, s ugyanitt égették el sietve a világosi fegyverletétel hírére. - A hagyomány a maga logikája szerint ilyenkor egy merész szaltót is megreszkíroz: lám, a koronát nyilván épp a kormány irattárával együtt hozták Abonyba! - Ez lenne tehát a felcsillanó elhomályosult aranyszál....
....Ez az érvelés azonban mindkét lábon sántít.
Először:
- A hetvenötödik évébe lépett, emlékeit feljegyző s a hagyományt is közlő Temesközy István ugyan igen szerencsés a helyzetben van, mert a hagyományt a 99 évet élt nagyanyjától, Aranyi Sándorné Kontra Juliannától /1832 - 1930/ mentette át, mégis óvatosan hozzáteszi: lehet, hogy Abonyba hozták és itt el is égették a kormány titkos irattárát, de ez nem bizonyítható. - Azaz írott bizonyítékok erre vonatkozóan nincsenek.
Másodszor:
Ha az említett síremléken ma is tisztán látható... jel nem/a hagyomány szerinti/ rejtett műszaki jelzésként került oda, hanem csupán az örök életet jelentő...szimbólumként, a akkor miért nem véste a kőfaragó úgy azt ki azt a jelzést, hogy azon a szabályos mártani körábra helyett valóban naturalista kígyóábrázolás legyen?
- Ritka szép példa ez az érvelés arra, hogy a hagyományoknak éppen ez a legjellemzőbb vonásuk: a gazdag képzelet ragyogása mellett elhomályosul a való tény...
Ebben az esetben egy bizonyosa sírkövön lévő bizonyos szimbólumról van szó... - Szinte hihetetlen, hogy még senki sem vette észre: a Ruttkay síremlék timpanonjában nem "szabályos körábra" van , hanem " egy karikába tekeredett,farkába harapó kígyó", azaz ennek a 'szabályos körábrának' a feje van.szája van- benne fogakkal - , farka is van s farkát a szájában tartja...Tehát kígyó!
Ezután már csak egyetlen kérdés következhetne még:
- K látott ezen kívül még egy ilyent és az hol látható?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése