A korona elrejtése
1849.április 19-én a debreceni országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónvesztését, és Magyarországot szabad , független országgá nyilvánította. Kossuth Lajost kormányzóvá választották, a királyság jelvényeinek nyilvános használatát megtiltották. Az ország címeréről levették a koronát.Maga a korona a debreceni városházán pihent. Május 21-én a honvédsereg rohammal visszafoglalta Budai várat. Június 5-én a kormány és az országgyűlés visszaköltözött a fővárosba, velük együtt a korona is. De már egy hónap múlva újra menekülni kellett, ezúttal Szegedre. A korona történetében ekkor lép előtérbe Szemere Bertalan, aki a Függetlenségi Nyilatkozat óta az ország miniszterelnöke. Így ír az eseményekről Szemere Bertalan: "1849 júliusában kénytelenek lévén Pestet elhagyni, eszembe jutott Kossuthtól megkérdenem: mi történik a koronával.Duschek jelen lévén, a pénzügyminiszter azt felelte: Hagyjuk itt,az úgysem ment,ha legyőzetünk. Kossuth hasonló véleményben volt. De én kijelentem, hogy az Pesten nem hagyom. Úgy egyeztem Duschekkel,miképp küldöttemnek,hogy ez róla ne mondjon semmit, a ládát mint iratok ládáját adandja át. Azonban ő,gonoszul, azért is megmondta, mi van a ládában. Titkárom becsületesb volt, mint ő, hallgatottakkor, és híven hallgatott mind e mai napig."
A Szent Korona "1849-ben Szegedre szállíttatott , honnan július hóban Szemere Bertalan Nagyváradra, a püspöki palotába vitette. A közeledő orosz csapatok elől a kormány és a korona is Aradra menekül. Az augusztus 10-i minisztertanács után Szemerében gyanú támad, valóban a korona és a koronázási ékszerek vannak-e a ládában. Lakatos segítségével kinyitja, számba veszi az ékszereket, sőt a koronát is felpróbálja, "hallván egykor Ferdinánd alig bírta viselni fején súlya miatt"./2056gramm/Meg is állapítja,"miképp e föveg nem emberi fejre való".
Másnap, augusztus 11-én hír érkezett Aradra a temesvári vesztett csatáról, mely eldöntötte a szabadságharc sorsát. Szemere megkérdezte Kossuthot, hová rejtsék el a koronát, "hogy az osztrák dinasztia beiktatásba ne jusson és így a törvényesség e jelét a nép előtt fel ne használhassa."Kossuth a reményvesztett közönyösségével válaszolt:"Tedd le itt az aradi várba, hagyjad itt."
Mindenki csak a menekülésre gondol, a mára.Szemere azonban messzebb néz. " A fejedelemnek Szent István koronájára szüksége lesz. Volt idő, midőn a korona birtokáért a magyar királyok,ha nem mindent, de sokat, igen sokat készek valának megtenni....Nem lehet-e a korona egy új alkunak alapja nemzet és király közt? Nemelég fontos-e arra,hogy amúgy könnyedén itt hagyjuk, s nem rejti-e magában némi, bár gyönge biztosítékát a jövendőnek?"
Aradról Batthyány Kázmér külügyminiszterrel Lugosra ment Szemere, itt akarta elrejteni a koronát, de az osztrákok elől tovább kellett menekülnie. Karánsebesen Fülep Lipót kormánybiztos vállalkozott rá, hogy a ládát,"amely a legfontosabb iratokat foglalja magában", a bányában elrejti, de másnap visszahozta,mondva: "lehetetlen volt a bányamunkások figyelmét kikerülnie". Volt aki látva a szénával letakart nagy ládát a szekerén megkérdezte:"vajon abban nem a magyar korona van-e?"
1849.augusztus 15-én Orsovára ment Szemere, közvetlenül az országhatárra. A korona gondja,"mint egy vámpír" kínozta. Sem elhagyni, sem megsemmisíteni nem akarta, egyedül elrejteni sem tudta.
Végül tanácsot kért Batthyány Kázmértól , aki azt felelte: "Törd össze, vagy vesd a Dunába."
Folytatása következik hamarosan..
Forrás:Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése