Szemere végül is szólt három megbízható ismerősének, Házmán Ferenc miniszteri osztályfőnöknek, Lórodi Edének és Grimm Vincének, s megkérte őket, segítsenek elrejteni "egy fontos ládát, mely az ország jövendőjére tetemes befolyással lehet". Egyik sem kérdezte, miről van szó, de mindegyik sejtette. A ládát a harcok következtében üresen álló egyik házba vitték, s benn a szobában mélyen elásták; hogy az ásás nyomait eltüntessék,fölé tüzet raktak. Másnap, augusztus 23-án óvatosságból újra megnézték a helyett, attól tartva, hogy valaki megleste őket. És, valóban a föld színét féllábnyira fölásva találták. Azonnal kiemelték a ládát,szekérre rakták, és másnap a Havasalföldre vezető út mellett, nem messze egy elhagyott fahídtól, a füzesben két fiatal fa közé beásták.
Így írja le a korona elrejtését Szemere Bertalan: "Egy a szekeret hajtotta, addig a többi a vendéglőben, ahol szállva valának, azokat foglalkoztatta, kiktől tartani lehetett. Félóra múlva kiment a másik. Utána a harmadik. Végre én, ki cselédeimet azalatt szemeim előtt foglalkoztattam. A füzes az elrejtésre igen alkalmas volt, mert a mindenféle vad komló és növény körülöttünk egy sűrű sátort vont, s hasonló folyónövényekkel a füzes tele lévén, a hozzánk közeledést e körülmény lehetetlenné tette. Azonban nem mulasztottuk el váltva őrködni. Miután a munkát elvégeztük, a víz által járni szokott földön gazdagon található növény- és faághulladékot gondosan összehordtuk, vele a földet behintettük,úgyhogy azon a ponton a többi pontoktól megkülönböztetni lehetetlen volt. Áldomásul fogadást tevénk e helyett fel nem fedezni mindaddig, míg vissza nem térünk, s míg a többiek általam arra fel nem hatalmaztatnak. Grimm ,mint jó rajzoló, lerajzolta a tájat, s nekem átadta a lapot."
Már török területen, Viddinben vannak a bujdosók ,amikor Batthyány Kázmér, Fülöp Lipót jelenlétében, megkérdi Szemerét, hol van a korona. Szemerét bosszantja, hogy Batthyány más jelenlétében erről beszél, de azért elmagyarázza a hely fekvését, amit Fülep is följegyez. Később Szemere bánja, hogy nem mondott hamis adatokat. Az ázsiai Kutahiában aztán Kossuthot is beavatják a titokba. A korona rejtekhelyéről heten tudtak: Szemere,Házmán,Lórodi, Grimm,Batthyány, Fülep és Kossuth.1849 októberében elszabadult Bécs bosszúja. Bár az udvar kijelentette, hogy Magyarország régi jogállása megszűnt, s az ifjú Ferenc Józsefnek esze ágában sem volt magyar királlyá koronáztatni, a korona kézre kerítésére mégis mindent megtettek, nehogy azt a magyarok felhasználhassák Bécs ellen. Szinte az októberi kivégzésekkel egy időben megindították a nyomozást.
Rövidesen megállapították, hogy Budáról Szemere Bertalan vitte magával és kiderítették a miniszterelnök útjának állomásait Orsova felé. A tanúvallomások alapján tisztázták, hogy Szemere több ember társaságában vasládát hozott az orsovai Fehér Bárány vendéglőben, a ládát szekérre elvitte, aztán láda nélkül tért vissza. Ige valószínű,hogy a környéken rejtette el. Erre megindult a keresés. Orsova és Mehádia vidékét kutatók járták be, minden gyanús helyett felástak. A Veteráni- és Herkules- barlangot átkutatták.Eredménytelenül. Akkor arra gondoltak, hogy hátha az orsovai templomban rejtőzik a szent tárgy. A templom talaját és falait is átvizsgálták. A korona nem került elő. A kutatást külön bizottság intézte Karger Titusz százados hadbíró vezetésével. A sikertelen keresés és ásatás után az orsovai temetőt akarta felásatni, de erre nem kapott engedélyt.
A korona megszervezése egyre fontosabbnak látszott. Az elnyomott országban elterjedt a híre, hogy Kossuth magával vitte külföldre, s a spicli-jelentések szerint a közvélemény bízott ebben. Johann Kempen tábornok, az 1652-ben kinevezett új rendőrminiszter utasítást kapott, hogy bárhogyan is ,de kerítse elő a koronát. Kempen legcélravezetőbbnek gondolta, ha a magyar emigránsok közé kémet küld, s ezen a réven szerzi meg a titkot, hogy hol van a korona. A feladatra Wargha Istvánt szemelte ki. Az ekkor 40 év körüli Wargha a Kamaránál volt tisztviselő, majd 1848-ban minisztériumi titkár volt. Világos után beállt császári spiclicnek , a budai osztrák katonai parancsnokságnak kémkedett. Kempen rendőrminiszter megbízásából 1853 tavaszán kiutazott Londonban. Kossuth tárt karokkal fogadta régi munkatársát, akinek igazi mesterségéről sejtelme sem volt. Beavatta az emigráció terveibe, mesélt a szervezkedésről, a koronáról csak annyit árult el, hogy Magyarországon maradt, A hír fontos volt,de nem vitte előre a nyomozást. A véletlen fordulat ekkor következett be: a Trafalgar-Squaren megszólította egy magyar embert Warghát. Örültek,hogy honfitársként találkoztak. Pár óra beszélgetés után Wargha megtudta, hogy az új ismerősének tudomása van a korona rejtekhelyéről.Másnap ebédre invitálta magához, és felszólította, hogy jogos uralkodó érdekében árulja el a titkát. Felhívta a figyelmét a várható nagy anyagi haszonra, mellyel megalapozhatja a jövőjét.Másnap, ismét találkoztak. Idézzük Wargha Kempenhez írt jelentését: " Szűcs - ez a neve- erdélyi magyar ember, harminc-egynéhány éves, előbb gazdasági tisztviselő,majd 49-ben honvédfőhadnagy , eljött hozzám.... Előbb meg kellett esküdnöm neki, hogy nevét nem árulom el és titkát őfelsége legfeljebb egyetlen bizalmasának mondom el. A titokért hatezer arany jár neki, ebből ezret a közvetítésért nekem ígért. Mindent megígértem és azonnal átadtam neki száz császári aranyat."
A következőben Wargha leírja,hogy a menekülő Szűcs a maga a 120 emberével ugyanakkor ért a határra,amikor Szemere. Sőt Szemere felszólítására maga is részt vett a koronázási láda elásásban. Pontos helyett mondott,s megnevezte azokat, akik az elásáskor rajta kívül segédkeztek. Az elásás helyéről titkos írással írt kis leírást is adott Szűcs, s kikötötte, hogy a jutalmat Wargha személyesen hozza Londonban.
Wargha útra kelt, és Bécsben jelentkezett a rendőrségen.Kempen utasítására letartoztatták, miután feljegyzéseit elszedték,börtönben csukták. A vád az volt, hogy részt vett egy Bécs-ellenes összeesküvésben. Kempen úgy vélte. most már Wargha nélkül is boldogul. A titkos jegyzetet a bécsi külügyminisztérium szakértője megfejtette, és a Warghától elkobzott helyszínrajzot ellenőriztették a szerb kormányzóval, Coronini gróffal. A rajz olyan gyenge volt, hogy nem boldogultak vele. Négy hónapon keresztül kínlódtak a jegyzetekkel, végül Karger hadbíró segítséget kapott maga mellé, Imbrissevics őrnagyot, aki ismerte a vidéket. Hamar összevesztek, mert Imbrissevics önállóan akarta megszerezni a koronát. Végül Kempen rendőrminiszter kihozatta Warghát a börtönből, és hajón küldte Karger hadbíróhoz Orsovára. Három napig járták a határt, több helyen ástak,hiába. A negyedik napon Wargha olyan helyre bukkant, amely pontosan fedte a Szűcs által adott leírást.
Forrás Abony Helytörténeti és Helyismereti Tankönyv
Folyt.követ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése